Az élet rövidségéről

„Milyen késő akkor kezdeni az életet, amikor már távoznunk kell belőle!”

„Időnk felhasználásának gyorsasága versenyezzen hát magának az időnek a gyorsaságával; úgy kell innunk belőle, mint egy sebesen rohanó áradatból, amely nem fog örökké folyni.”

„A nyugodt és békés lélek kiváltsága, hogy életének minden részét áttekintheti; az elfoglalt emberek elméje viszont olyan, mint az igába fogott állat: nem fordulhat félre, és nem nézhet hátra.”

„Az emberek a legnagyobb értéket tulajdonítják az ajándékoknak vagy járadékoknak, és hogy megszerezzék őket, bérbe adják munkájukat, szolgálataikat vagy gondoskodásukat; az időt senki sem becsüli: azt sokkal bőkezűbben adják, mintha semmibe sem kerülne.”

„Nem rövid életet kapunk, hanem mi tesszük röviddé; és nem a napokban szűkölködünk, hanem pazarlón bánunk velük.”

„Egész életen át tanulni kell élni, és – ami talán még jobban meglep téged – egész életen át tanulni kell meghalni.”

„A halogatás az élet legnagyobb pazarlása: egyik napot a másik után csikarja ki tőlünk, és azzal veszi el a jelent, hogy valamit ígér a jövőre.”